Távirat

jool vagyunk stop csak ezt a hetet eeljuk tuul stop aztaan johet a szabadsaag ees a karaacsony stop

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Réka az iskolás

Nagyon kevés időm van mostanában, de Réka iskolás dolgairól nagyon akarok írni.

Úgy egy hónapja eljutottam fogadóórára, amire már nagyon vártam. És a tanító néni részben megnyugtatott, megerősített, részben pedig adott tanácsokat. Mert vannak dolgok, amik nem mennek annyira a leánynak. Tény, hogy borzalmasan gyorsan haladnak mindenben, mert ez egy olyan osztály, akivel lehet. Így ha valakinek nem megy valami azonnal, akkor lehet, hogy ott vannak gondok. De ezek nem valódiak, egyszerűen csak ki kell gyakorolni, be kell kattintani rá az agyacskát. Azt javasolta a tanító néni, hogy hajtsam kicsit, hogy a szorgalmikat készítse el. Mert igaziból azok olyan feladatok, amiket házinak ad fel, de hogy ne tűnjön soknak, szorgalminak hívja, és pirospont jár érte. Valóban nem ad sok leckét, 5-6 sor írás, 1-2 feladat a munkafüzetben matekból, és egy szorgalmi, meg olvasás. És ha tudunk, pl. a matekból gyakoroljunk egy kis pluszt, ha belefér. És belefért, Réka nagy örömmel gyakorol, számkirályt játszunk az autóban, vizsgáztatja a fiúkat összeadásból, kivonásból, meg néha még a füzetben is írtam elő neki példákat, amiket mindig kevesellt, mert nagyon szereti a matekot.

Szeptemberben Rékának összesen 10 pirospontja volt. Összehasonlításként, az élmezőnynek 30-40. Októberben, mikor mentem a fogadóórára, már kicsit jobb volt a helyzet, a hónap közepén megvolt a 10, kb a kétszeresével, de még mindig utolsóként választhatott csokit. (sorrendben választhatnak minden hónap végén) Hazamentem, beszélgettünk Rékával erről is, és megkérdezte, hogy szeretném-e, hogy legyen sok pirospontja... Hát, igen. Vannak alapvető hiányosságok :) Nem tudta, hogy az jó, ha az embernek van pirospontja, csak a fekete ellen dolgozott. Egyet azért sikerült beszednie, magatartásból :)

A múlt héten nyílt nap volt, beülhettünk mi, szülők az első két órára, megnézhettük, milyen iskolások a gyerekek. Hát, nagyon ügyesek. Réka nagyon aktív volt, ügyes, sokat jelentkezett, főleg matekon.  Ahogy hallgattam, figyeltem a többi gyerkőcöt, ugyanazok a tévedéseik, mint neki, abszolút illik Réka az osztályba, nem lóg ki semmiben.
Magyaron azért sokkal figyelmetlenebb volt, láttam, hogy mindenfelé elkalandozott, ezt-azt csinált. Mondjuk a többiek is szétszórtabbak voltak. Mondta is, hogy nem annyira szereti, jobb az, mikor matekon mindig kézben a ceruza, és lehet dolgozni valamit. Unalmas mindig követni, hogy hol is tartanak az olvasásban.

A tanító néni nagyon szuper, ódákat tudnék zengeni róla, nagyon jó kis feladatokat talál ki nekik, megmozgatja őket óra közben is. Megerősödtem benne nagyon, hogy mennyire jó, hogy pont hozzá került Réka. Vicces volt egyébként a fogadóórán, mikor bementem, leültünk egymással szemben, és látszott rajta, hogy tart tőlem, hogy milyen leszek, keresztbetett láb, kar, aztán egyre nyíltabban merte mondani ő is, hogy mivel foglalkozzunk, mivel nem kell, ahogy látta, hogy mindent tényleg oda teszek, ahova kell, nem dramatizálom túl, nem fogom ostorral verni a gyereket, hogy másolja át a füzetét a ronda külalak miatt, és órákat gyakoroltatni vele a matekot.
És a két nyílt óra után, amikor bent voltam, hazaküldte velem Rékát, mikor látta, hogy szomorú, hogy otthagyom, meg hogy Dunakesziről ne kelljen újra beautózni érte. És egy másik kislányt is elküldött az anyukájával, akinek szintén rossz volt elválni. Ez különösen jól esett, ez az odafigyelés.

Szóval fejlődik Réka, nő bele az iskolás létbe, jól érzi magát. A nyílt napon meglestük a pirospontos táblázatot is, bizony jó sok van, felzárkózott a többiekhez. És matekból tegnap 100%-os felmérőt írt, aminek nagyon örülünk. Mert az odafigyelés meghozta a gyümölcsét. Mondjuk az osztályátlag 98%, valóban jó képességű gyerekekkel van tele az osztály.

Dióhéjban most ennyi, rohanok a fiúkért az oviba, ma ottalvósok voltak, már két napot vannak délután is, mert annyira sok a munka, hogy kell az idő, még így is dolgozom gyakran délután is, este is, ami miatt néha utálom is magam. December 11-től nem foglalkozom a nagycsaládos ügyekkel, csak ha nagyon muszáj. Majd jövőre! A bejött e-maileket még előbb megválaszolom, ígérem!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Egy hét múlva advent

Egyik legnépszerűbb bejegyzésem a mesés-színezős adventi naptárunkról szóló, amit idén is szívesen megosztok bárkivel, ezúttal ingyen, aki ír egy e-mailt a kikocska freemail címre.

A tavalyi dilemmám idén is él, hogy mindig fosztjuk, fosztjuk az adventi naptárat, ahelyett, hogy létrehoznánk valamit karácsonyig. És nekem ez ellentmondás. Most nekem lett egy felnőtt, annak örülök, az igazi épülős lesz, belülről épülős :) De a gyerekekkel megint bajban vagyok.
A tavalyi jóság lerajzolós - zsákba betevős a kivett csoki helyére kicsit hosszadalmas volt, a vége felé már teljesen elveszítették a lelkesedésüket.  Ahogy tavalyelőtt a puzzle utolsó darabja sem érdekelt senkit. A nagy papírkarácsonyfára dísz ragasztós, idén valószínűleg, afelé vinne, hogy hasonlítgassák, hogy ki mennyi jót csinált, és fikázzák egymást. Szóval most keresek valami mást. Ha valakinek van ötlete, szívesen veszek bármit!

Aztán még a karácsonyi készülődéshez is jöhetnének ötletek. Ilyen saját készítősek. És adok is :)
Amit idén nem hiszem, hogy csinálok, legalábbis nem meglepetésből, az pl. a szerencsesüti, amivel tavaly mindenkit elárasztottam. Nagyon népszerű volt, meg finom is, érdeklődésre szívesen osztom a receptet, meg az idézeteket. :) Tavaly válogattunk vicces graffiti szövegeket, azokat tekertük bele, a jó hangulatú összeröffenéseken dobott még egyet. Van még angol nyelvű bölcsességek, meg igés is. Az adventi vásárra is viszünk ki eladni. Nem fogok tojáslikőrt és krémlikőrt sem csinálni. A tészta-karácsonyfa díszek helyett is valami mást láttam meg idén. Kimarad a fűszerecet, és lassan kifutok az időből a fűszerolajakat illetően is, pedig arról tavaly is lecsúsztam, mert későn álltam neki. A szokásos gyerekképes 13 oldalas naptár is lesz, ez már rendelés, kötelező jelleggel, ezt is szívesen elküldöm akárkinek, aki kéri, csak a képeket kell betenni, esetleg jelölni a családi ünnepeket valamivel.
Nagyon keresek viszont valami ötletet olcsón összehozható tárolódobozhoz, ami jól mutat, kb 15x7x7-es, vagy kicsit nagyobb :)

És sokat gondolkozom rajta, hogy hogyan tudnánk megoldani, hogy minden nap készítsünk valami apróságot a lakás szépülésére. És mit. És hogy milyen útvonalat járjunk be az idei roadshow-nk alkalmából. És hogy idén mit csinálnak a rokonságnak a gyerekek. Már egyszer megvolt, de elfelejtettem... :)

Na, ennyit hirtelen a karácsonyról. Mert mindjárt itt van.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Jók és rosszak

Írtam már arról valamikor, hogy Nándi nem akar rossz lenni. És hogy az oviban túl is van ezen, tényleg sikerült kikerülnie a saját skatulyájából. Nem volt azonban mindenki ilyen szerencsés, és az iskolakezdés is megviselt néhányakat. A kezdeti jól indulás után jöttek a határpróbálgatások. És hát az én csemetéim áldozattá is váltak. És tisztelettel vegyes árulkodással hozták a híreket, hogy kik voltak rosszak, rendetlenek aznap. És rövid idő alatt ezek a nevek néhány állandóra fogytak. Néha sírás is volt, és sok-sok harag és dac tombolt bennük, miközben meséltek. Ha tovább faggattam őket, kiderült, hogy ők sem hagyták azért magukat, és néha ezért szorultak a felsőbb hatalomnál. És hiába mondtam, hogy nem rosszak ezek a gyerekek, csak nehéz nekik most nagyon, segíteni kell nekik, ez nem talált igazán nyitott szívekre, ami érthető :)
Mi ilyenkor a megoldás? Fáj a szívem a gyerekemért, azt nem mondhatom, hogy üssön vissza, mert nem hiszek benne, mondom, hogy kerülje el.
Aztán rájöttem, hogy nekem tulajdonképpen könnyű, mert keresztények vagyunk, van egy örökségünk. Úgyhogy elkezdtünk imádkozni a "rosszakért". Olyan 6-8 névből álló listánk volt esténként, amihez hozzáfűztük, hogy segítsen nekik a Jóisten, hogy ne legyenek rosszak. Mondanom sem kell, sem Nándi, sem Misi, sem Réka nem voltak rajta ezen a listán egyszer sem :D

No, mindegy, addig addig mondtuk a magunkét így esténként, míg két hete Nándi a lista közben beleordított, hogy "NEEEEM! A Józsikáért nem kell már imádkozni, mert egészen jó lett, csak a Pistikét mondjuk!". Aztán pár nappal később már Pistikét sem kellett mondani. Két Pistike van a csoportban - igaziból egy sem, csak direkt nem akarom írni a neveket -, Nándi eddig úgy különböztette meg őket, hogy a jó, meg a rossz. (Amitől nekem a hátamon felállt a szőr, de nem tudtam leszoktatni) Most úgy különbözteti őket, hogy a "Jó Pistike", meg a "Pistike, aki rossz volt, de már jó".
És a múlt héten az iskolatársak is elkezdtek javulni, ott is csökkent a lista, jött haza lelkendezve a Réka, hogy a Jenőke megjavult. És tényleg, tegnap a saját szememmel láttam egy teljesen kicserélt kisfiút, aki pár héttel ezelőtt, akárhányszor meglátta Nándit, megpróbálta meggyilkolni, és Réka is cifra történeteket mesélt az iskolai kalandokról. És a pirospontos táblázatban sincsenek feketék november eleje óta, összesen az egész osztályban két darab, az is még hónap elején. Úgyhogy örülünk. A hitnek, a reménynek, meg a szeretetnek. :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Csillagjegyek gyerekszemmel

Nemrég szóba kerültek a csillagjegyek, és hogy mi is az.  A két nagyobb ugye vízöntő, a legkisebbünk meg kos. Bár ez utóbbival többen vitatkoznak a családban. Misi saját elmondása szerint nem kos, hanem csak eper. Nándi pedig az egyik nap rohant hozzám lélekszakadva a következővel:

- Anya, anya!
- Mi baj?!
- A Misi nem is  egy... ööö... egy bika, hanem egy szódakiöntő!

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Ezek meg azok

Nem kevés dolog történt az elmúlt héten. Azért is bírtam írás nélkül, mert a mama, aki miatt igyekszem rendszeresen írni, nálunk járt a hétvégén, és úgyis beszéltünk. A másik mama is. Az egyik papa is, meg még a húgom is. És még születésnapom is volt, a Rékának névnapja, nagycsaládos vásár, amit ezúttal egészen a nyakamba vettem, többet nem követek el ilyen merényletet magam ellen :) Najó, ezt a fogadalmamat úgyis elfelejtem, már szervezem a következőt, de azt már többen csináljuk majd... És Gergő is dolgozott itthonról, és aggódok, és stresszelek olyan dolgokon, amikre nincs befolyásom. Aztán még nagyon erős vágyam is van olvasni, könyvet, de nagyon nehéz. Olyan furcsa, régen nem maradhatott könyv körülöttem olvasatlanul, most meg semmi nem köt le, vagy sekélyes, vagy túl sokat kell gondolkozni rajta, vagy már 5ször olvastam, és kívülről tudom. Most találtam egy könyvet, aminek a világába visszavágyok, úgyhogy többször választottam azt a net helyett. És a hajam is rövid lett.

És ÉLJEN A HÚGOM, aki népi iparművész lett önerőből.

Aztán a lelkem is eléggé meggyötrődött az elmúlt héten, mindenféle behatások miatt, és keveset is alszom, mert a fiúk jönnek éjjel, már rájöttem, hogy az én takaróm miatt, mert az jó meleg, és puha. Mindketten az enyémmel akarnak takarózni ugyanis kétoldalt. Elég nehezen férünk el így :D

Átmenetileg megoldottuk a télen jégveremmé váló szobánkat, azzal, hogy becsinálta Gergő apukájával a dupla erkélyajtót kívülről hungarocellel. Majd ha már nem kell fűteni, levesszük. Elég sokat költöttünk már rá, látta már üveges, asztalos, kőműves és hivatásos okoskodó is, és én is mindent megpróbáltam, amit összeolvastam, de senki nem tudta megoldani azt, hogy ne legyen huzat. Most nincs. Fény sincs. És meleg sincs igazán, de legalább a szél nem süvít. Egy kis ablak még maradt, azon tudunk szellőztetni. Azt sem tudja mondani senki, hogy cseréljük ki, látszólag semmi baja.

Nándi reggeltől estig rajzol és feladatmegoldózik, szinte már autózni sem autózik. Egyre ügyesebben rajzol, kb. ott tart, ahol Réka tavaly ilyenkor. Misi meséket követel és nyafogós lett, és azt mondta rá a Melinda néni az oviban, hogy iskolaérett, mert a nagycsoportosokat megszégyenítően öltözik. Réka 5-öst kapott szolfézsből októberre, ami minden várakozásomat felülmúlta, ügyesen furulyázik kottából (akár fejjel lefelé is), és példás lett októberben a magatartás és a szorgalom értékelése is. A matek kicsit nehezebben megy neki, vélhetően a logikus gondolkozással vannak gondjai, de ezt a részét értem :D A probléma igaziból az, hogy nem szól, ha valamit nem ért, hanem kitalálja, hogy szerinte mit kellene, és azt csinálja. Ahogy az idegen szavakat is ő jobban tudja, hogy mit jelent. Ezt még idő lesz megtanítani neki. Megyek majd csütörtökön nyílt napra, már nagyon várom, megnézem, milyen iskolás a lányom :)

Csomót foglalkoztam múlt héten azzal is, hogy kiváltsuk-e forint hitellel ezt a fránya frankhitelünket, a Gergő munkahelye tett egy ajánlatot, amivel úgy néz ki, hogy kell élnünk, csak bizalmatlan vagyok, inkább visszacsinálnám az egész hitelfelvételt :) Amit persze nem lehet :)

Ezek vannak dióhéjban... Aztán egyszer csak visszarázódok a blogvilágba is a sajátommal párhuzamosan.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Hurrá!

Mostanában sem írni, sem olvasni nincs nagyon időm. Viszont a húgom megkapta a népi iparművész címet tegnap! Úgyhogy háromszoros hip hip hurrá neki! :)
Már csak valami csoda kellene, hogy meg is tudjon élni belőle... :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Nándi a hős

Reméljük, a tegnapi nappal pontot teszünk a fütyi-ügy végére, ami szerintem minden fiús anyuka egyik nagy terhe: húzzuk, ne húzzuk, mikor és meddig, sebészet, urológia és mikor, és mit és hogyan.

A mi dokinénink a ráérős fajta, miután nem volt gyulladás, próbálkoztunk a kenőccsel, de hatástalan volt. Most augusztusban lett kimondva, hogy végülis már négy és fél éves a csemete, idén ősszel azért mutassuk meg egy sebésznek. Úgyhogy mentünk. Misi ment oviba egyedül, mi meg a kuki-dokihoz.
Csaknem egy óra alatt be is jutottunk, némi vizsgálat után arra jutott a dokibácsi - aki egyébként Misi doktorbácsija is volt a balesete kapcsán, így jó ismerősként üdvözölt minket -, hogy a legoptimálisabb, ha rögtön le is zárjuk a témát. Kapott érzéstelenítő krémet, és egy óra kimenőt, valamint egy ígéretet, hogy ha ügyesbátor lesz, akkor megkapja a másik mágneses hotwheels kocsit. Úgyhogy kimentünk, vettünk csokit, meg zoknit, mozgólépcsőztünk, meghosszabbítottuk a parkolójegyet, és jelentkeztünk.
És Nándi nemhogy ügyesbátor volt, hanem bizony kacarászott, mert azt mondta, hogy bizony neki nagyon csiklandozták a fütyijét. A végén egy picit jajdult, de ennyi volt. Még egy kicsit szívtam is a fogam, hogy nem kellett volna azt az autót elkiabálni, mert nem igazán volt ez olyan súlyos, ahogy eddig hallottam róla, szóval nem egy kiérdemelt jutalom most ez.
Meg lettünk dicsérve, hogy jókor jöttünk, nem korán, és nem későn, pont ideális volt a helyzet. Szóval jó nekem, szeretem, ha valamit jól csinálok :) Remélem ennyi volt, és betartva az utasításokat nem tapad vissza. Ma reggel már egyedül pisilt, nem kellett segítség neki, hogy legalább célozni tudjon. Esti fürdésnél jön majd a neheze, amitől félek, remélem, attól is feleslegesen.

Misinek nem volt annyira jó, mert egyedül volt oviban. Apja vitte, sírt, félt, aggódott, nem akart. És mondták az óvónénik, hogy egész nap szomorú kisfiú volt. Melinda néni idézni is tudta: "Nem jó nekem ma oviban lenni..." :( Azért, mikor érte mentünk, azt mondta, hogy jó volt nagyon az ovi, de nem akar igazán egyedül menni a közeljövőben. Nándi vigasztalta is, hogy "Misi! Máskor majd te maradsz otthon egyedül az anyával!"

Nándi karácsonyi ajándéklistája egyébként a HotWheels kocsi által meg is oldódott. Bár megint kiszúrta az óriás autószállító kamiont, és nagy örömmel üdvözölte a mindenféle villogós, hangot adós autókat, de azt hiszem, tökéletesen elégedett lesz a mágneses, így függőleges vasfelületen (radiátor, hűtő, pad, bármi) közlekedni tudó "szörnyaatókkal", illetve az ehhez passzoló pályákkal. Nándihoz hasonló autófüggő fiús anyukáknak írom, hogy rev-up a neve ezeknek, és abszolút csodálatot kelt a fiúk körében. Főleg, hogy az oviban vas betét van az ajtókban is, bár nem az a kifejezetten olcsó akármi. Egyébként meglepődtem, mert a HotWheels autók meglepően jól bírják a gyűrődést, pedig a fiúk keményen gyűrik őket. A tavaly karácsonyra kapott vacak műanyagnak tűnő pálya például még mindig teljes egészében megvan, és semmi amortizáció nem fedezhető fel rajta. Ugyanezt viszont nem mondhatom el az én gyerekkorombeli szuper Matchboxról...

Szóval itt tartunk most, ma nehezített pályán dolgozom, mert munka és program van, de két fiam is, az élet rendje már csak ilyen, de úgy nézem, holnap már bátran engedem oviba a Nándit, és vele Misit is. A mai napon meg bízom benne, hogy hozzák a szokásos jófej formájukat, és hagyják, hogy részt vegyek a mama-angolon, amit a nagycsaládosba szerveztünk, és amire nagy szükségem van, és a Mikulás megbeszélésen... Azok után, hogy hétfőn összesen csaknem 5 órát beszéltem telefonon, úgy érzem, ez a 9-12-ig tartó időszak gyerekek nélkül is kevés lenne minden megbeszélésére... :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

A szünet utolsó napja, és jaj, mindjárt itt a karácsony

Holnap kezdődnek elvileg a hétköznapok. Kivéve, ha nem betegszik meg valamelyik gyerek, mert már tegnap este, és ma is a határon voltak este. Misi szerintem egy jó kis kruppos köhögésre gyúr, ahogy itt hallgatom a szuszogását, az időjárás meg a szmog különösen kedvezőek hozzá. Meglátjuk. Azért reménykedem, hogy megússzuk. És szégyen, nem szégyen, de nem csak azért, mert szegény gyerek, hanem cefetül elfáradtam ebben a nagy szünetelésben. Fárasztó volt. Egyik gyerek sem aludt egyszer sem délben, nonstop zaj és ricsaj, igények és kívánságok. És nagyon jó volt velük lenni, és mindenféle örömöket okozni, és programokat csinálni, és gyönyörködni a csillogó szemekben és lelkes, mosolygó arcocskákban, de jó lenne nagyon holnap hátradőlni egy picit, és nem csinálni semmit. Vagy olvasni mondjuk. Vagy varrni. Vagy felszámolni azt a borzasztó kuplerájt, amit magunk mögött hagytunk, de azt hiszem, ez nem vágyam a holnapi napra :). Bár még ez is jó opció, mert csend van közben.

A gyerekek azt hiszem, jól feltöltődtek, minden lecke elkészült, gyakorlás is volt, és mikor megkérdezték ma, hogy lesz-e holnap ovi meg iskola, és mondtam, hogy igen, egyetlen egy ellenvetést sem hallottam. Azt hittem rosszul. És rá is kérdeztem, de nem véletlen volt, várják az iskolát is, óvodát is. És én is. Csak apjuk nem a dolgozást. Elköltözött a cég, át Budára, kb háromnegyed órával többet kell utaznia naponta, ami az eddigi másfél-két órához képest is jelentős... Vagy lesz valami megoldás, vagy munkahely váltás lesz, mert így ez már nem vicces.

Nekem is jól esne a hétköznapokba belerázódni, meg kellene beszélni a helyzetet a régi munkahelyemmel, csináljuk az egyesületesdit, és kézbe kellene újra gyűjteni a háztartás szálait. Ráadásul most jöttem rá, hogy itt van, már a novembert tapossuk, és én még nem tudom, hogy kinek mit fogunk ajándékozni karácsonyra. Decemberben én már lábamat boltba nem szeretem betenni, annyira utálom a tömeget, és most még ötleteim sincsenek, nemhogy a beszerzést elkezdtem volna. Pedig jópár olyan ajándékötlet van, amit már ilyenkor elő kell készíteni.

A gyerekeknek már kitaláltam, hogy fésűtartó zsebes tárolót fogok varrni, csak még nem tudom, milyent. Azt találtam ki, hogy hoz az angyalka is ajándékot, meg mi is csinálunk azoknak, akiket szeretünk. Ezzel jól meg tudom magyarázni, hogy miért is beszélünk Gergővel az ajándékozósdiról, és hogy kerülnek dolgok a fa alá a mamáéknál, amiket közösen vásároltunk, meg hát a készítési folyamatoknak is azért részesei, akármiről is legyen szó.
Viszont hogy az angyal mit rak a fa alá, elképzelésem sincs. Egyrészt úgy gondolom, hogy játéknak egy darabnak sincs már helye a háztartásban. Másrészt viszont minek örül egy ilyen kicsi gyerek? Játéknak. Najó, könyvnek is. Rékának gondolom már kereshetek olyan könyvet, amit majd ő olvasgathat, ahogy tanul olvasni. De Nándinak komoly listája van olyan dolgokból, amiket nem akarok beengedni a gyerekszobába, lásd bakugán, vagy a várhatóan 3 napig tartó, aztán darabokra törő teszkós óriás autószállító kamion. Ehelyett valami ütőset kellene kitalálni, ami feledteti vele az eredeti vágyakat. Nyilván olyant, aminek kereke van, de legalábbis jármű. Misinek meg aztán végképp nincs szüksége semmire, ő mostanában legszívesebben gyerekekkel játszik. Gergővel meg egyenesen esélytelen vagyok. Szóval igazán nehéz lesz idén jó ajándékokat kitalálni, és szerencsére időm sincs már rá...

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Sűrű szünet

Amikor már a mama ránktelefonál, hogy írjak már blogot, mindig elszégyellem magam, hogy nem tudom tartani ezt a fránya kétnaponként írok valamit magunkról elhatározást. Ráadásul annyit lóg a fülemről a telefon munka és egyéb ügyben, hogy ha leteszem, örülök, és nem azon gondolkozom, kivel beszéltem régen, kit kellene felhívni. Pedig hát vannak páran...

A szünet nagyon eseménydúsra sikerült, egymást érik a nem szokványos dolgok, és még nincs is vége. Tegnap és ma Réka osztálytársai voltak nálunk játszani. Ma igazi lájtos kis együttjátszás volt, nekem ismerkedős, egymás blogját már olvassuk egy ideje, néhány szót is váltottunk már, most kicsit többet sikerült :) Rövid időn belül másodszor találkozom olyannal, hogy valaki olvas, tud a mindennapjaim egy részéről, van egy elképzelése rólam, míg én szinte semmit nem tudok róla. Ez elég fura érzés, nehezen oldom. Ha zavarban vagyok, vagy beszédkényszerem van, vagy túlságosan távolságtartó leszek, most az előbbit sikerült :)
A tegnapi vendégeskedés során eljutottunk a patakhoz is, ami nagyon gyönyörű és illatos ebben a verőfényes őszben, de nem élveztük sokáig, mert megfürdött az egyik vendég kislány. Mikor kérték, hogy hadd menjenek át a farönkön keresztben a víz felett, még eszembe is jutott, hogy mi van, ha valamelyik beleesik. Fel is mértem, hogy nem mély a víz, nincsenek rejtett farönkök, ágak a víz alatt, csak iszap. De igaziból nem hittem el, hogy beleesik valaki. Aztán mégis. Futottunk egy nagyot hazáig, de a csajoknak ez nagy kaland volt. Ruha akadt, a megfázás is remélem elmarad...
A tegnapi volt a nap, amikor Réka mondja meg, hogy mit tegyen a család, így délután még mekiben is jártunk. Én meg sajnáltam, hogy annyira szét vagyok esve, hogy nem tudok elintézni egy telefont sem. Viszont jó volt gubbasztani, és nézni ki a fejemből, amíg a gyerekek lebontják a játszóházat. Nándi talált magának új szerelmet is. Már nem Lellét veszi el az oviból feleségül inkább :)
Volt kedden temetőjárás is. Rékáék azt kapták házi feladatnak hittanon, hogy a gyertyát, amit ott készítettek, egy elhanyagolt síron gyújtsák meg, és imádkozzanak is az ott eltemetettért. Némi elkeseredést okozott, hogy Réka szembesült vele, hogy a meggyújtás után ott is kell hagyni. Elég nehéz volt, nagyon sajnálta. Nem sok esélye volt, de a nagy keresztnél, ahol a máshol eltemetettekért lehet gyertyát gyújtani, találkoztunk a hittan tanító nénivel, aki adott még egy kis biztatást a mi magyarázatunk mellé. Ez átlendítette végül.

Kedden délelőtt Anna-Peti-Gergő teljesítménytúrán voltunk. Ezt akkor találtam ki, ugyanis vannak olyan programok, amik abszolút ideálisak egy olyan családnak, ahol van egy Anna, egy Peti és egy Gergő, csak éppen Rékának, Nándinak és Misinek hívják őket. És hogy milyen vicces lenne, ha csinálnánk egy ilyen APG teljesítménytúrát, hogy a könyvek minden programját, minden meséjét valóra váltanánk.
Nos, szóval szombaton a barátnőmmel, aki Misi keresztanyukája, és két kislányával mentünk fel a fogaskerekűvel a Széchenyi-hegyre, felültünk a gőzmozdony vontatta Gyermekvasútra, leszálltunk a János-hegynél, sétáltunk egyet a rétesezőhöz. És itt nem tudtuk a teljesítménytúra utolsó állomását teljesíteni, ugyanis rajtunk kívül a Normafát még legalább 200ezren választották a jó idő miatt. Olyan tömeg volt, mint május elsején a  Városligetben. Najó, ez túlzás, de nagyon sokan voltak. A rétesezőnél meg legalább 40-en álltak sorba, és ezt már nem vállaltuk. Még egy másik rétesesnél beálltunk 20.-nak, de végül inkább hazamentünk rétes nélkül. Szóval még nincs kipipálva a túra ezen állomása, de azt hiszem, elég lesz, ha egyszer visszamegyünk csak rétest enni :) Mondjuk nagyon jól éreztük magunkat, végre beszélgettünk is, a gyerekeknek egyenesen szuper volt, de igaziból kicsit a felnőtt elképzelés más volt a nap menetéről :)

A hétfő volt azt hiszem, a pihenő napunk, amikor megültünk nyugton a fenekünkön, és nem csináltunk semmit, csak egy kis reptéri kirándulást, amiről aztán félúton vissza is fordultunk a fele társaság örömére, a másik bánatára. Nem szép emlék. A vasárnapra nem is emlékszem, azt hiszem, a fiúk lazultak, és végre megszabadultam egy nappal a határidő előtt az utolsó beiskolázási utalványoktól, meg sütiket sütöttem... Szombaton meg az igazi kirándulás volt, amiről már írtam. És ennyi. Ezek voltak velünk. Ami még előttünk van, egy holnapi állatkert, mert a gyerekek ingyen mehetnek be, ha valami halloweenest rajzolnak vagy beöltöznek, illetve szombaton még egy barátnőzés, vasárnap pedig egy keresztelő. Már alig várom az iskolát, hogy végre pihenhessek.
A gondolataim nem igazán érem utol, úgyhogy azokról majd máskor :)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Kis lábnyom - játék!

Megint ajánlgatok. Benevezünk egy hónapokig tartó versenyre, a környezetvédelem és energiatakarékosság jegyében. Tavaly már későn olvastam róla, most időben észbe kaptam. Ha van kedvetek, legyünk versenytársak! :) Nézzétek meg a honlapot, olvassatok utána, hátha kedvet kaptok. Szerintem csak nyerni lehet vele...

http://kislabnyom.hu

Már beírtam az óráink adatait, kíváncsi vagyok, mekkora a lábnyomunk. Egy hónap múlva kiderül. Aztán az is izgat, vajon tudjuk-e ezt csökkenteni... Mondjuk kicsi eséllyel fogok lemondani a forró fürdőről egy nehéz nap után, bár gyakran eszembe jut, hogy az unokáim valószínű már nem élik meg azt a luxust, hogy egy nagy kád forróvízben egyedül otthon fürdeni... Meglátjuk.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS